A jazz klubokról nekünk először filmes jelenetek ugranak be: elképzelünk egy hangulatos, visszafogottan megvilágított bárt, ahol a zongora mögött cigarettázó, csíkos zakós úriember üti a billentyűket.
Ezekkel a gondolatokkal indultunk el a város népszerű élőzenés szórakozóhelyére, a Budapest Jazz Clubba, és rá kellett jönnünk, hogy sokkal több van benne, mint ami a szemnek látható. Saját bőrünkön tapasztalhattuk meg ugyanis a 4-es és a 6-os villamosokkal könnyen megközelíthető belvárosi klub nosztalgikus hangulatát.
A Budapest Jazz Club küszöbét átlépve először a bárban találtuk magunkat. A háttérben kellemes zene szólt, és nem volt könnyű elhessegetni a gondolatot, hogy az egyik kisasztalnál helyet foglalva finom italokat kortyolgassunk. Minket azonban elsősorban az ételek, na meg az április közepével lecserélődő étlap vonzottak oda, ezért a bisztró felé vettük az irányt. Nevezhetnénk akár étteremnek is, hiszen szépen megterített asztalokon szervírozzák a kirendelt finomságokat. Ami viszont a kínálatot illeti, bisztró minőséget garantálnak.
A Budapest Jazz Club csúcstechnikával felszerelt koncertteremmel rendelkezik, ott kerítenek sort a nagyobb hangvételű előadásokra, gyakran világsztárok közreműködésével. A minőségi jazzmuzsikát a hangfalakon át a bisztró vendégei is hallhatják, ha éppen nem szól az ottani zongora. Van egyébként még egy zongora az étkezőtérben, a bejárattól nem messze, a falra szerelve.
Ízletes, laktató, friss
A megújuló étlapra visszatérve, megtudtuk, néhány jellegzetes fogás változatlanul az ajánlatok között marad – ezek közül szemezgettünk. Persze izgalmas újdonságokból (vadhúsból készült gulyásleves, vegán fogások, és sok más) sem lesz hiány.
A már nevükben is étvágygerjesztő ételek sorából kezdésként egy hosszú órákon át lassú tűzön készülő ételkülönlegességet, a Csiccsi-féle háromhúsos (fácán, marha, sertés) levest választottuk. Gazdag ízvilágra számítottunk, és nem kellett csalódnunk: egy rendkívül telt aromájú levest kaptunk, benne sok zöldséggel, friss leves tésztával, és egy csipetnyi szerecsendióval. A kis piros fazékban tálalt étel mellé külön edénykében szeletelt erős paprikát is hoztak. Mielőtt továbbléptünk volna a második fogásra, megkóstoltuk még a pirított tökmaggal díszített, könnyű sütőtök krémlevest is. Nekünk bejött!
A java viszont csak ezután következett. Nagyon vártuk már, hogy villánkra tűzhessük a ház egyik büszkeségét, a kókuszbundában kirántott fácánt, amit megelőzött a jó híre. A vadkülönlegességet lapos fekete kőtálon kaptuk, stílusosan tálalva, rajta camembert sajttal és apróra darabolt sült baconnel, mellette tejfölös uborkasalátával. Ugyan Bódi László séf tökéletes ízorgiát alkotott erre a tálra, a ropogós bundájú, finoman fűszerezett fácán véleményünk szerint önmagában is 10-ből 11 pontosra sikerült.
Apropó, a Budapest Jazz Club konyhájában nagy szerep jut a vadételeknek, közöttük pedig kiemelkedik az előbb említett fácán, ami valamilyen formában minden héten helyet kap a hétköznaponként 11.30-15.30-ig elérhető, kétfogásos menüben. (Ha mégsem találsz kedvedre valót a napi ajánlatok között, választhatsz a limitált bisztró menüből is!)
Kóstolónk lezárásaként a BBQ burgerrel kínáltuk meg ízlelőbimbóinkat. Bár még nem említettük, de a Budapest Jazz Club minden étele teljesen frissen készül a konyhán, beleértve hamburgerünk húspogácsáját és a BBQ szószt is. A BBQ burger egyébként kellően laktató volt (grillezett avokádó, jalapeño, cheddar sajt, jégsaláta, paradicsom, uborka, és lilahagymalekvár került bele), imádtuk továbbá a hozzá kínált ropogós fűszeres burgonyát, és a káposztasalátát.
Ha még nem jártál a Budapest Jazz Clubban, akkor most szólunk, hogy a hely vonzereje erősen a székedre fog ragasztani. Nekünk sem sikerült rögtön felállni, és elindulni haza; mielőtt a kabátunkat vettük volna, búcsúzóul megittunk még egy-egy finom koktélt.
1136 Budapest, Holán Ernő utca 7.
Fotók: Németh Krisztina