Sándor Júlia – Nagy Péter István: Éhség – bemutató (március 5-6.)

Az irodalmi Nobel-díjas Knut Hamsun norvég író 30 évesen készítette el Éhség című, önéletrajzi ihletésű regényét, mely a művészi identitáskeresésről szól. A beérkezett író ellentmondásos alakja, egy művészi pálya kezdő- és végpontja most a Trafóban egy személyes hangvételű előadásban találkozik.

Mabon Dawud Republic / Lemezbemutató koncert (március 7.) 

A Mabon Dawud Republic, Magyarország egyetlen afrobeat zenekara 2017-ben alakult, majd a Trafóban debütált a saját maguk szervezte első hazai Felabration Budapest esten. Az elmúlt két évben a koncertezés mellett a csapat saját számokból álló repertoárt épített, sőt eljutott Ghánába, ahol a műfaj élő legendájának számító Pat Thomasszal koncerteztek és stúdióztak. Az ott született felvételek adják a Mabon Dawud Republic címmel most megjelenő bemutatkozó albumuk gerincét, melyet március 7-én hallhatunk először élőben.

Catherine Gaudet (CD): A csodálatos elhalványulása (március 19-20.)

A kanadai Catherine Gaudet öt csupasz testre komponált műve egy új univerzumba nyit utat. Egy olyan térbe, amelyben az emberek viszonya fizikai és ösztönös. Furcsa teremtményeket látunk, akik egy adott ponton túllépnek a normalitáson, egyfajta animális létállapotba kerülnek. Ez a folyamat bár lassan indul, de elképesztő és felforgató örvénylésbe csap át. Szédítő és izgalmas koreográfia, amely egyszerre hat a tudatra, a zsigerekre és az érzelmekre – március 19-én és 20-án a Trafó nagyszínpadán!

Elfriede Jelinek: Árnyék /// Ősbemutató (március 23-24.)

A Nobel-díjas osztrák írónő, Elfride Jelinek saját Eurüdikéjében kiemeli a mítoszt az antik környezetből, és kibontja mindazt, amit az alvilágba szállás, felemelkedés és újra mélybe zuhanás közben a főhős gondolhat, érezhet. Története, kifordított tragédiaként, a feleség halálával indul és az árnyék megszületésével ér véget.

Beardyman (UK) / Foli (március 29.) 

Darren Foreman, azaz művésznevén Beardyman a modern beatbox egyik legnagyobb alakja, az emberi hang elektronikus manipulálásának egyik legismertebb profétája. 2006-ban és 2007-ben brit beatboxbajnok lett, 2008-ban már a zsűri tagja volt. De amit Beardyman csinál, az igazából nem – vagy nem csak – beatbox. Bár saját, „emberi” hangjával is képes utánozni szinte bármit, legyen az hangszer, állat vagy konyhai tartozék, Beardyman igazi közege az elektronikus kütyük, loopok, effektek tengere, amikkel egészen elképsztő produkcióra képes. Győződj meg róla te is március 29-én a Trafó színpadán!

Aktuális társadalmi-politikai kérdések, a hang narratív ereje és a zene „átlátszósága” áll a Trafó Kortárs Művészetek Háza kiemelt januári előadásainak fókuszában. Francia, portugál, olasz, szerbiai magyar és görög alkotók nemzetközi viszonylatban sikert aratott produkciói érkeznek Budapestre, de bemutatót tart a Hodworks, valamint Kálmán Eszter és Matkó Tamás is. A Trafó Galériában pedig megnyílik Trapp Dominika egyéni kiállítása.

Január 9-én és 10-én egy gigantikus Európa-performansszal tér vissza a Trafóba a francia újcirkusz fenegyereke, Phia Ménard, aki ezúttal civilizációnk alapjaira kérdez rá. A 2017-es kasseli Documenta felkérésére készült The Mother House / Maison Mère c. látványos előadása az európai kultúra összeomlását vizionáló színházi metafora. A női testben színre lépő Ménard celluxból és kartonból felépíti az athéni Parthenónt, ami arra a tényre is reflektál, hogy az EU kartonlapokat küldött menedékház gyanánt a Görögországba érkező menekülteknek. Az ismert francia alkotó többször járt már a Trafóban társulatával, a CIE Non Novával, legutóbb 2014-ben az Örvény, 2015-ben pedig A főn délutánja c. újcirkuszi előadásaival aratott sikert.

A menekültkérdéssel két másik előadás is foglalkozik, eltérő nézőpontból és formanyelven. Január 15-én a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Az Úr nevében című „politikailag brutálisan inkorrekt előadása” érkezik, amely két nagy vallási kultúrát, a kereszténységet és az iszlámot állítja szembe egymással. Urbán András direkten politizáló, szókimondó rendezése az egyén felelősségét állítja középpontba, a gyűlöletbeszéd és a politikai paradigmaváltás kereszttüzében. A portugál Cláudia Dias és az olasz Luca Bellezze Kedd: Minden, ami állandó, elpárolog előadása ezzel szemben szavak nélkül, a Menő manó rajzfilmből ismert animációs fonáltechnikával meséli el egy Szíriából Olaszországba menekülő palesztin kisfiú megható történetét. Egyetlen alkalommal, január 17-én lesz látható.

A zene, illetve a műfaji határokkal való kísérlezetés is meghatározó szerepet játszik a Trafó éveleji programjában. Január 11-én az Átlásztó Hang Újzenei Fesztivál keretében az osztrák Studio Dan ad koncertet, stílusában a hangszeres színház, a jazz, a rock és az improvizáció egyaránt jelen van. Az esten többek között elhangzik Vinko Globokar, Párizsban élő zeneszerző Passaggio Verso Il Rischio, azaz Átjáró a kockázat irányába című, az együttes számára komponált darabja is. Január 18-án a Trafó koncertkínálatában az egyedi stílusáról ismert olasz jazz-zongorista, Kekko Fornarelli klasszikus felállású triója mutatkozik be.

A tánc kedvelői egy különleges, zenei fókuszú görög produkciót láthatnak január 24-én és 25-én. Az Opus c. előadás azt vizsgálja, hogyan lehet a klasszikus zene szabályait átfordítani a tánc nyelvére, mint ahogy azt a Rosas Love Supreme című előadásban is láthattuk. A test a hangszer vizuális megjelenítőjévé válik, és a Bach-zene partitúrája diktálja a koreográfiát. Christos Papadopoulos koreográfus Amszterdamban tanult, majd Leon and the Wolf néven saját társulatot alapított. Munkái bekerültek az Aerowaves legjobb előadásai közé, 2004-ben tagja volt az athéni Olimpiai Játékok nyitó és záró eseményét koreografáló csapatnak.

Január 21-22-én Még egy táncelőadás munkacímen új produkcióval jelentkezik a Hodworks. Hód Adrienn koreográfus-rendező ezúttal nem átfogó társadalmi problémákkal, hanem az előadás jelenségével, a néző, a táncosok és a koreográfus szerepkörével és tereivel foglalkozik.

Január 31-én mutatja be közös projektjét Kálmán Eszter látványtervező és a mind külföldön, mind itthon sokat dolgozó zeneszerző, Matkó Tamás, akik a hang narratív szerepét kutatják két tematikailag összefüggő, de formailag különböző előadásban. A Domestic Noise c. első részben Kálmán Eszter és férje, Friedenthal Zoltán közreműködésével egy párkapcsolati történet bontakozik ki; a Quad c. második rész középpontjában pedig Beckett azonos című, eredetileg tévéjátéknak írt darabja áll.

A Trafó Galériában január 17-én nyílik meg Trapp Dominika Ne tegyétek rám! című egyéni kiállítása, amely a népi kultúra által kijelölt mozgástér határait feszegeti. A smART! XTRA sorozat január 13-i interaktív Loop Gallery-prezentációja kortárs magyar művészek munkáin keresztül vizsgálja a manipulált tartalomgyártás kérdéseit.

Bővebb információ és online jegyvásárlás ITT!

Mayberian Sanskülotts / vendég: Meteo (december 7., 20:00)

Hazánk egyik legötletesebb és legígéretesebb dreampop zenekara jövőre tölti be a jubileumi 10. életévét. A csapat ennek okán december 7-én előszülinapi bulit tart a Trafóban, melynek felvezetéséről egyik kedvenc bandájuk, a Meteo fog gondoskodni.

Frenák Pál Társulat: Cage – a Radikal Dance közreműködésével (december 10., 20:00)

December 10-én debütál a Trafóban a Frenák Pál Társulat Cage című alkotása, mely generációs tünetként mutatja be az érzelmi bizonytalanság és az elfojtások börtönébe önként besétáló egyén gyengeségét. A friss előadás újfajta megközelítésben igyekszik a napjainkra jellemző társadalmi és szociális tünetek eredetének felfejtésére.

Ivan And The Parazol special guest: Cari Cari (AT) (december 27., 20:00)

A hatvanas és hetvenes évek rockkoncertjeit megidéző Ivan & The Parazol idén márciusban jelentette meg Exotic Post Traumatic című albumát, melynek szerzeményeit december 27-én a Trafó közönsége élőben is meghallgathatja. A közel 10 éve működő banda előzenekara az Ausztriából érkező Cari Cari duó lesz.

Freakin’ Disco – Monstre (december 28., 20:00)

A Freakin’ Disco eddigi legnagyobb koncertjét bulizhatjuk végig, ha december 28-án a Trafóba látogatunk. Az elmúlt 6 évet összefoglaló, régi dalokat új köntösbe bújtató műsorban a nagyterem LED falán kibontakozó lenyűgöző vizuálra is nagy hangsúly helyeződik majd.

The Qualitons presents Kex (december 29., 20:00)

Az első magyar zenekar idén tavasszal kapott bemutatkozási lehetőséget a seattle-i, kultikus KEXP rádióban. Ők voltak a december 29-én a Trafóban fellépő „pszichedelikus prog-rock-beat” zenét játszó The Qualitons. A csapat az estére egy valódi különlegességgel készül: a legendás (ám méltatlanul elfeledett) Kex zenekar előtt tisztelegve egy feldolgozás lemezt jelentet meg, melynek anyagát ezen az estén hallhatjuk először.

A Collective Dope, a Műhely Alapítvány, a Trafó és a CAFe Budapest együttműködésével október 3-án és 4-én megrendezésre kerül az első (D)OPEN your move fesztivál, melyen az urban dance és a kortárstánc korábban nem látott mértékben kerül közel egymáshoz a fővárosban.

A fesztiválhoz kapcsolódóan a Collective Dope csapata táncpárbajra hívja az eltérő háttérrel, technikai tudással és mozgáskultúrával rendelkező művészeket, hogy szakértő zsűri előtt mérjék össze tudásukat. Az előselejtezőket október 3-án 18:00-tól tartják, melyre minden street-, urban- és kortárstáncost szeretettel várnak a szervezők.

A döntőket október 4-én este rendezik, a fesztivál zárásaként pedig még egy hatalmas afterparty is várja az érdeklődőket!

Kedvet kaptál? Jelentkezz szeptember 27-én éjfélig a collectivedope@gmail.com címen, bővebb információért pedig keresd fel a Trafó weboldalát!

Collective Dope – [D]OPEN YOUR MOVE (október 4., 15:00)

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös szervezésben megvalósuló eseményen az urban dance és a kortárstánc műfaja hazánkban első alkalommal fonódik össze. A nyitás jegyében párbajok, workshopok és egy hatalmas záróbuli is megrendezésre kerül, sőt 2 táncos előadást is láthatunk a Collective Dope gondozásában.

Sote: Parallel Persia, Keiji Haino & Pándi Balázs, Lea Bertucci (október 5., 19:00)

Az UH Fest záróestjén a Trafóban fellép az iráni kísérleti elektronikus színtér vezéralakja, a Sote néven ismert Ata Ebtekar; az amerikai minimalista szaxofonos és zeneszerző, Lea Bertucci; valamint bemutatkozik a budapesti közönségnek a japán zajzene ikonikus alakja, Keiji Haino és a magyar underground színtérről ismert Pándi Balázs duója.

Horváth Csaba – Dargay Marcell: El valahová (október 8., 20:00)

A Forte Társulat, a Trafó és az Armel Opera Festival közös produkciójának kiindulópontja Claudio Monteverdi 1638-ban keletkezett scena-ja, melyben Tankréd, a kereszteslovag, valamint Klorinda, a pogány lány tragédiába torkolló párbaját követhetjük végig. Az előadás a fizikai színház és a zene eszközeivel tárja fel egy általános érvényű történet és a drámai alapszituáció rétegeit.

Dimitri de Perrot: Myousic (október 11., 20:00)

A hang narratív erejét vizsgáló svájci zenész és rendező, Dimitri De Perrot az egy koncert kezdete előtti pillanatok feszültségét igyekszik kihasználni páratlan műsorában, melyben Julian Sartorius jazz dobos szegődik társául. A produkció a csendes figyelemből és a suttogva beszélgető szomszédokból indulva okosan fésüli ki a nézők és egy előadás viszonyát.

Eastman – Sidi Larbi Cherkaoui: Nomad (október 18., 20:00)

Sidi Larbi Cherkaoui és az Eastman társulat egész estés előadása, a Nomad a túlélésért való küzdelmet állítja fókuszba egy elszigetelt, távoli világban. Az érzékeinkre és az érzelmeinkre erősen ható produkció lázálomszerű, szürreális képek segítségével, rendkívül energikus táncosok vezényletével valósággal magával ragadja nézőjét.

VIII. Slam Poetry Országos Bajnokság – döntő (október 23., 19:00)

27 slammer küzd ebben az évben a lehetőségért, hogy a következő Európa-bajnokságon képviselhesse Magyarországot. A produkciókat 5 fős zsűri értékeli Babiczky Tibor költő vezetésével, a hangulatot pedig az Amoeba zenekar koncertje, valamint Süveg Márk Saiid és Pion István házigazda párosa fokozza majd.

A tükörfényű, vakítóan fehér szőnyeg kijelöli a szembenézés, a tánc, pontosabban a küzdelem terét – a küzdő felek pedig egyszerre ütköznek össze egymással és önmagukkal. Hol saját törékenységük, hol állati ösztöneik, hol a külvilág végtelen agressziója ellen harcolnak; a küzdelemben saját magukon kerekednek felül és saját magukkal szemben maradnak alul.

„Frenák, mint akinek személyes küldetése az erőszak, a hatalmi viszonyok láthatóvá tétele, azért ismétli folyton önmagát, mert mi nézők nem tanuljuk meg a leckét.” (Péter Petra, Színház)

A skandináv mitológia letisztultságából, az izlandi sagák motívumaiból és a harcművészetek (cselgáncs, ökölvívás, glima) brutális erejéből, formanyelvéből egyaránt inspirációt merítő Lutte fontos darab a társulat életében, hiszen az előadásban ez alkalommal a megszokottnál is nagyobb teret és szabadságot kap egy új táncos generáció.

Koncepció, koreográfia: Frenák Pál
Koreográfiai asszisztens: Várnagy Kristóf
Előadók: Maurer Milán, Eoin Mac Donncha, Eszterházy Fanni, Vasas Erika, Keresztes Patrik, Peták Róbert
Zeneszerző: Gryllus Ábris, Farkas Miklós
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Jelmez: Márton Richárd
Kultúrtörténeti Konzultáns: Dunajcsik Mátyás
Alpintechnika, színpad: Zoltai György
Produkciós menedzser: Kaszás-Tóth Rózsa
Produkciós asszisztens: Zalai-Ruzsics Boglárka

További infót itt találsz.

Egy zenész szarvas jelmezben és napszemüvegben hangulatot teremt a három farkas jellegű akrobatának, akik mindenre rámásznak, vagy folyamatosan tépik egymást. Lassacskán ez az „artista popkoncert” átalakul egy queer revüvé, lekerülnek a jelmezek, és elborulnak az agyak. Bevállalós, tele energiával, karakterekkel és színházzal.

A profi cirkuszi tudásukat (kínai rúd, kötél, egyensúlyozás, akrobatika) szélsőséges világuk kibontására használják. Az artisták néha szép, máskor bizarr élőzenével vegyítve meghajlítják az újcirkusz határát a színház és a komédia felé; az eredményre pedig egyaránt fogunk emlékezni a szürrealitása és a bámulatos eszköztára miatt.

„A Svalbardnak megvan az az odavágó ereje és veszélyes szexualitása, akár a legjobb rock bandáknak.” (Total Theatre, Thomas JM Wilson)

A feltörekvő Svalbard Company négy nemzetközi ember-állata a stockholmi cirkuszegyetemen találkozott néhány végzetes évvel ezelőtt. Gyorsan rájöttek, milyen jól tudnak együtt nevetni és sírni, és hogy mind erősen azt gondolják, hogy a tiszta műfajok halottak, a művészet korlátozó kategorizálásait el kell engedni. Jelen darab az első közös munkájuk, mellyel az legjobb cirkusz és fizikai színháznak járó díjat el is nyerték 2016-ban az Adelaide Fringe-en.

Alkotók és előadók: Benjamin Smith, John Simon Wiborn, Tom Brand, Santiago Ruiz Albalate
Művészeti együttműködő: Peter Jasko
Látvány: Kasper Svenstrup Hansen
Fényterv: Zuzana Režná
Külső szem, akrobatika edző: Bahoz Temaux
Külső szem: Methinee Wongtrakoon
Zenei külső szem: Mae Karthäuser
Jelmez: Michiel Tange van Leeuwen
Technikus: Carlos Ferrer
Producer: Josefin Lindberg/Follow the Rabbit; Wolfgang Hoffman/Aurora Nova
Támogatók: Konstnärsnämnden, Kulturrådet, Arts Council England, Glastonbury Arts Commission, Stockholms Stad, Subtopia, Cirk la Putyka, Cirkör LAB, Jacksons Lane

Séta

Délelőtt 11-kor egy általános, 16 órakor pedig egy romkocsma túrán vehetünk részt a a Free Walking Tourral. Délelőtt tíz órától vár minket a Tűzfal és Street Art túra, ahol Budapest azon helyeit nézhetjük meg, ahol a fal festővászonná változott, a régi zsidónegyedet pedig biciklin ülve fedezhetjük fel a BudapestBike-kal.

Kiállítások

Ismét vár mindenkit az Everybody Needs Art kiállítás a Design Terminálban, Csillag Pál képei a Tobe Galériában és természetesen ugyanúgy nyitva lesznek a Zwack Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum kapui is.

Startup

Mint említettük, a főszerep május 30-án a startupoké lesz, vagyis éljen a kreativitás és lelkesedés! Kezdjük a reggelt az Ötkertben, a Creative Mornings-on reggel 8-tól délelőtt 10 óráig.

Most pedig következzenek a startup-hegyek: a KIBU 10 és 16 órakor tart előadást, a Ustream irodájában 15 órakor startupol , a Bricklow 16 órától mutatkozik be főhadiszállásán, 16 órától pedig a Kéthly Anna tér 1 alatt a Remagine Tech néhány kollégája mesél a cégről és hogy honnan hova jutottak – leginkább a hogyanra koncentrálva.

Ha pedig már előadások témakörben mozgunk, folytatódik a Bródy Studios három napos rendezvénysorozata, a Café Amsterdam is.

Gasztró

A Millenáris Parkban robbant a Gourmet Fesztivál, a magyar gasztrokultúra esszenciája és meg sem áll június 2-ig.

Színház

A Jurányi Inkubátorházban a Szputnyik Hajózási Társaság a Reflex című darabot mutatja be, míg a a Stereo Akt a Trafóban a Felülről az ibolyát előadással dobja fel bárki estéjét – aki vesz jegyet persze.

Egyéb izgalmak

Az El Rapido & Deliben ismét beléphetünk az Időcsapdába, élő szabadulós játékban kipróbálva magunkat.

„Két nővér gyerekként elszakad egymástól, az egyik az erény útjára lép, a másik megmerítkezik a bűnben. Az egyik megnyomorított senkiként végzi, a másik Európa legbefolyásosabb asszonya lesz. Mi a túlélés záloga? Mit ér az elv? És mit ér a siker? Miért olyan csábító a bűn? „

A márki erotikus, kicsavart világa popzenei klasszikusok, groteszk látványelemek és letisztult képek között elevenedik meg Kálmán Eszter rendezésében. 

További információk ITT, Facebook-esemény ITT!

Az előadás után Hercsel Adél újságíró beszélget a közönséggel és szereplőkkel.

 

Kálmán Eszter: Justine – avagy az erény meghurcoltatása

Március 11. 12. 20:00

TRAFÓ Kortárs Művészetek Háza

1094 Budapest, Liliom u. 41.

Tel.:  +36 1 215 1600

Jegyek: 2000 Ft / 1600 Ft (diák)

A darab második része, folytatása 15 év után most készül el. Hogyan lehet újraértelmezni egy darabot, mi az a plusz, ami átalakíthatja?

Annak idején sokan azt mondták, hogy a darab jövőbe mutató volt, sok szempontból idő előtt jött, megelőzte a korát. Most úgy érzem, hogy aktuálisabb, mint valaha és érdekel, hogyan lehet alapanyagként tekinteni egy kész műre, hogyan tudom az új kreációban használni az akkori elemeket úgy, hogy benne legyen mindaz, amit az elmúlt 15 év hozzátett és megváltoztatott bennem, körülöttünk. Most is zajlik a kreáció, egész nap a próbateremben vagyunk, fejlődik és átalakul  a koreográfiai matéria, az új táncosokra építek, akik egészen más dinamikával dolgoznak, ugyanakkor nagyon izgalmasnak találom, hogy az új produkcióban a régóta velem dolgozó táncosok bizonyos szerepeken belül szembesülnek a 15 évvel ezelőtti önmagukkal, a már levetett, elhagyott szerepeikkel. Ez a kreáció komoly szembenézés önmagunkkal, felkavaró számunkra is: a  keretet átemeljük, de új tartalommal töltjük meg. Azt a kivételes helyzetet reprodukáljuk a színpadon, ami az életben is történik: az új generáció át kívánja venni a régi helyét, ez is tematizálódik koreográfiailag.

Nagy szerepet kap a japán kultúra az előadásban, ami amúgy is fontos inspiráció a koreográfus számára. Azzal mindenki tisztában van, hogy mekkora különbségek vannak az európai és távol-keleti emberek életmódja, gondolkodása, kultúrája között. De mi van a tánccal?

Valóban sok időt töltöttem Japánban, többek között a Kiotói Villa Kujoyama koreográfusi díjának köszönhetően és ez a tapasztalat meghatározó a koreográfiai munkámban is. Ott találkoztam a butoh tánc legnagyobb mesterével Kazuo Ohno-val és ez a találkozás mély nyomokat hagyott bennem. A japán kultúra letisztultsága, organikus építekezése, a nyers, tiszta testiség, a lenyomatok-nyomatok kalligráfiája és butoh tánc koncentrált minimalizmusa jól fuzionál azzal a zsigeri mozgásvilággal, amivel én dolgozom.

Mik a különbségek Európán belül? Dolgozott már német, szlovák, román, belga kooprodukcióban, illetve a társulat francia gyökerekkel bír. Európának közös nyelve van a modern táncra vagy minden országnak megvan a sajátja?

Jól látható tendenciák vannak, nem csak földrajzilag, de időben is. Néhány éve érzékelhető egy trend, ami elsősorban az absztrakt, konceptuális, intellektuális, kevésbé koreográfia-központú produkciókat favorizálja. Magyarországra egy ideig kisebb fáziskéséssel érkeztek meg bizonyos irányzatok és egy provanciálisabb stílus volt előtérben. Én azonban az önazonosságban hiszek. Egy hiteles alkotó nem a változó trendek szerint kreál, hanem azt kutatja, ami számára fontos, abban mélyül el, ami számára termékeny és saját, jellegzetes beszédmódján és színpadi világán dolgozik.

Ön még a nyolcvanas években kezdte el pályafutását, Franciaországban majd fontos inspiráció volt Japán is. De mit adott Magyarország?

Magyarország? Az életemet. A siket szüleimet, a testvéreimet, a  jelnyelvet, az intézeti éveket,  Jeszenszkyt, sok szenvedést is, gyötrődést, útkeresést. De ezek a gyökereim, ebből táplálkozom, építkezem, még akkor is, ha néha fájdalmasan nehéz.

Milyen volt az akkori táncélet és milyen a mostani? Az ember kicsit még mindig zárt körként látja a modern tánc művelőit és nézőit is…

Ebben lehet igazság, de fontos, hogy a nézők maguk is hajlandóak legyenek kilépni a saját zárt köreikből. Aki eddig például csak klasszikus balettet nézett, az nézzen kortárs táncot is és fordítva. Én művészként is sokszor azt látom, hogy nincs átjárhatóság, az emberek ragaszkodnak a skatulyáikhoz és nem akarják elhagyni a komfortzónájukat, nem keresik a határaikat. Ez nem jó.  Érdemes megtapasztalni új dolgokat: sokszor találkozom olyan nézőkkel – egészen fiatalokkal és idősebbekkel is – akik először látnak Frenák-darabot, aztán megvárnak minket előadás után, mert szeretnék megköszönni és elmondani mennyire nagy élmény érte őket. Biztos van aki elmenekül, de sokan egyszerűen belénk szeretnek és aztán rendszeresen jönnek az előadásainkra. És nem csak a mi előadásainkra: akit elvarázsolt egy-egy darabunk az általában nyitottá válik a kortárs tánc műfajával szemben és elkezdi nézni a többi társulatot is, ebből pedig az egész terület profitál.



A Tricks & Tracks 2. jellegű előadásoktól az emberek néha félnek, ahogy alapvetően megijednek minden kortárs, modern művészettől. Miért érdemes legyőzni a félelmet? Baj az, ha nem értik meg elsőre, ha nehéznek tűnik felfogni azt, amit látnak?

Egyáltalán nem baj. Gilles Deleuze filozófus azt vallotta, hogy nem mindig a racionális értelmezés a legfontosabb és ezt én is így gondolom. A rezonancia a fontos a néző és az előadás között, egy mű mindig fragmentumokból épül, mindig nyitott – egyik eleme a másikból nyílik ki és minden néző mást visz magával az előadásból. Ez sokszor egyáltalán nem intellektuális folyamat, hanem nagyon organikus és zsigeri kapcsolódás, ami nagyon értékes dolog.